Leírás

Maurice Blanchot (1907–2003) író, irodalomkritikus, filozófus a XX. század második felének egyik legsokoldalúbb, legizgalmasabb, egyben legtitokzatosabb francia gondolkodója.

A század szellemi térképén Blanchot nem csupán fontos helyet foglal el, de maga is nagyban hozzájárult e térkép megrajzolásához. Szürreális regények, éleslátó kritikák és nagyívű elméletek megfogalmazója, mindeközben írásai recepciós csomópontok is, melyek nélkül számos összefüggés nem vagy csak jóval kevésbé lenne látható ezen a térképen. Blanchot forrásai egyszerre irodalmiak és filozófiaiak, franciák és németek (Rilke, Kafka, Proust, Mallarmé, Nietzsche, Husserl, Heidegger, Bataille, Lévinas stb.),  hatása nélkül pedig vajmi kevéssé lenne felismerhető korunk európai gondolkodása. A ’Blanchot-hatás’ nélkül szinte elképzelhetetlenek mind Foucault és Derrida, mind Lévinas vagy akár Barthes szövegei.
Blanchot írásaiban már a negyvenes években feltűnnek azok az elméleti problémák, melyek a hatvanas évektől alapjaiban rengetik meg a művészetről szóló közhelyeinket (ilyen például a centrális alkotó szubjektum vagy épp a referenciális nyelv kritikája). Számos olyan filozófiai fogalom válik már igen korán döntő jelentőségűvé a műveiben, melyek nélkül nem létezhet a század utolsó harmadának gondolkodása (például a jelen kritikája vagy a differencia problémája). Eközben Blanchot kémtörténetekbe illő precizitással semmisíti meg a saját önéletrajzát. Egész életében a társadalomtól visszahúzódva élt, nyilvános szerepléseket egyáltalán nem vállalt, olyannyira, hogy valójában azt se tudjuk, élete nagy részében hogyan nézhetett ki, mivel huszonéves kora után fénykép sem készülhetett róla.

E kötet tanulmányai egyfajta nyomozások. Bár nem Blanchot mint személy után, sokkal inkább azoknak az utaknak – hatásoknak és recepcióknak – a bejárása, ahol és amerre Blanchot is járhatott. Egy tér-kép megrajzolása.